Hoppá, itt bizony egy énblog jön némi sorozatélménnyel összecsatolva.
Coming out-tal kezdem: én hatalmas nagy Christian Kane fan vagyok, tehát a Lépéselőnyben, leánykori nevén Leverage, című sorozat már nagyon nagy előnnyel indult nálam. Aztán közben az is kiderült, hogy egy baromi jó sorozatról van szó, nagyon jó karakterekkel, és az őket alakító zseniális színészekkel. Az első évad tökéletes volt, és hagyott egy nagy hiányérzetet bennem.
Egyrészt ezért vállalkoztam a hogyvoltozására is, párban bree-gee-vel. Azelőtt is hogyvoltoztam, amikor még az RTL Klubon adták a Supernaturalt(azért sem fogom Odaátnak írni), de a Leverage egy egészen más kategória.
Naszóval. Ugye már rég neki kellett volna állnom a tegnap esti rész hogyvoltjának, de szerencsére nem álltam neki, hanem úgy gondoltam majd ma megírom. És milyen jól tettem, ugyanis amikor este a Viasat3ra kapcsoltam elképedve láttam, hogy nem az 1x10 kezdődik, hanem az 1x11. Így nem kellett dupla munkát végeznem, mert elég szar lett volna, ha megírom napokkal ezelőtt a tizest, és ma állhattam volna neki a tizenegyesnek, mert mégse tehetem fel a rosszat. Úgyhogy mákom volt.
És ahogy írogattam, rájöttem, hogy megkéne már néznem a 2x03-at is, hiszen már van egy ideje hozzá magyar felirat. Oh igen, borzasztó rossz úgy sorozatfüggőnek lenni, hogy nem tudok eléggé angolul, és meg kell várnom a feliratot. Na de vissza az eredeti gondolatmenethez. Szóval meg is néztem, imádtam, azt ki kell jelentenem.
De ebből kifolyólag el is kezdtem gondolkodni, főleg Eliotról. Most ebben a részben volt némi enyhülés, de eddig színtiszta állatot csináltak belőle. Mindig is bunyózott, de nem ennyire durván. Verekedett, de azért nem lépett bele szó szerint senki szájába.
Nem kapott vérszemet, és nem tört rá az ölési vágy.
És nem dobott csak úgy rá senkire egy műtőskocsit.
Épp azt mondtam ma, hogy egyre hihetetlenebb erőt adnak ennek a kis embernek. Lassan kocsikat emel fel, és ökölbeszorított, maga előtt tartott kézzel elrepül? A harmadik évadra talán kap valami feszülős ruhát, lehetőleg valami rikító színűt, és ő lesz SuperEliot?
De ezen kívül tényleg semmi bajom, de ez nem egy Supernatural, Torchwood, vagy egy X-men, szóval azért ne szaladjon el a készítőkkel a ló. A vége cuki volt, ahogy Eliot elrendezte, hogy a kissrácot az apja ne tudja terrorizálni tovább, tehát SuperEliot saved the Day!
Lényegében a sorozat ugyanaz a humoros, kedves, akciódús és izgalmas maradt mint volt, én csak a szupererő ellen picsogok. De inkább befogom, hiszen Chris Kane-t imádom, és így legalább nem gyakják le, mert a bennem lakozó fengörl visítana.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kumiko04 2009.08.12. 17:10:46
Annácska5 2009.08.12. 17:16:28