Mert sorozatfüggőnek lenni jó!

Nagy visszatérésemet a blogba egy kis White Collarral ünnepelném meg. Épp most néztem meg a fél évadzárót, és igencsak WTF fejjel ülök.

Ez volt az a sorozat, amit két okból kezdtem nézni. Egyik a logója, ami igencsak hasonlít a Leverage-re, és az ismertetők szerint egy olyasmi sorozatra is számítottam.

A másik ok pedig a Neil Caffrey-t alakító színész Matt Bomer, akit már a Chuck-ból ismerek, és be kell vallanom, hogy a kék szemei nagyon megfogtak. Biztos nem csak én vagyok így a női sorozatfüggők között, hogy egy-két sorozatot az eyecandy fiúkák miatt kezd el nézni.

Nem csalódtam ebben a sorozatban. Tény, hogy nem a körömlerágósak közé tartozik, de tökéletesen szórakoztató volt ez a fél évad. Viszont némi fenntartásaim vannak a dologgal kapcsolatban. Pontosabban néhány kérdés merült fel bennem, ami tuti, hogy másoknál is felbukkant. Peter Burke ügynök zseniálisnak van feltűntetve, csak ő tudta Neilt elkapni, és hú de fasza gyerek. De ha ő ilyen, akkor a sorozatban miért ilyen teszetosza, néhol szerencsétlen, és esetenként bugyuta figura?

Egészében a sorozat, ahogy írtam már, szórakoztató. A főszállal éppen csak annyit foglalkoznak, hogy a heti bűntény ne legyen háttérben, de ennek ellenére egy-egy fontosabb infot elcsöpögtetnek epizódonként. Én nem éreztem a nagy visszaesést sem az évadnyitó részhez képest, amit páran nehezményeztek. Talán azért is, mert én nem világmegváltást vártam a szériától, hanem olyan 40 percet, amit az elejétől a végéig élvezhetek. Egy percet sem érzek kihasználatlanul, ha éppen nem izgalmas jeleneteket látunk, akkor Neil és Peter poénkodása van a képernyőn.

A két főszereplő közötti kémia is bejön nekem, mert nekem nagyon fontos, hogy valami ficeregjen a szereplők között, kellőképpen megkedveljék egymást, és a két karakter tudjon egymásra építkezni, és ez a White Collarban kellőképpen megvan.

De akkor az epizódról is. Már az előző részben kaptunk egy áll-leesős dolgot a gyűrűvel kapcsolatban, de a mostani részben már meg is tudtuk, hogy kinek a kezén van. Hiába próbálták elhitetni, hogy a belsős ember az, én valahogy éreztem, hogy nem ő ludas. Picit sejtettem, hogy kiről lehet szó, de mégis őszintén meglepődtem, amikor ki is derült. Bár szerintem nem merik színtisztán rosszindulatúnak, úgymond gonosznak beállítani Petert, egy főszereplővel ezt így nem tehetik meg.

Szóval hiába számítottam arra, hogy Peter tartja fogva Kate-et, mégis meglepett. De azért van egy olyan gyanúm, hogy nincs ő annyira fenyegetve és félelemben tartva, hiszen egyedül császkált. Most már csak ki kell várni a januárt, és a 8. részt.